Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bizonyosság

, 374 olvasás, Ravain , 10 hozzászólás

Elmélkedés

- Külvilág -

Túl sok lépést a lélek-végtelenben,
Évszázadok alatt nem tettünk még,
Csodára várunk rozsdás célkeresztben,
Pedig képünkbe sikolt már a Vég.

Ám, a fegyvert is a mi kezünk tartja,
Kívülről nézve ez tiszta őrület.
Csak az Ördögöt kéne rúgni farba,
Kezdettől fogva rajtunk jókat nevet.

Naponta megannyi álarcban járunk,
S van, ki a valódit már nem leli,
Galacsin mindössze a legszebb álmunk,
A szél unottan tovább görgeti.

Reményt markolunk szakadék szélén,
De ezt úgy hívják, hogy megalkuvás.
Ugye tudod mi vár így a végén?
Ne félj, rövid lesz majd a zuhanás.

- Lélek -

Ahogy Hozzád egyre közelebb érek,
Úgy veszítem el gyarló láncomat,
Egy ideje már semmit sem kérdek,
Mért kéne több jel, küldtél oly sokat.

A bizonyosság érinthetetlen,
Mégis megérintette lelkemet,
Mióta a mosolyodra leltem,
Az élet többé, el már nem temet.

A Béke átölel, mint életre kelt szó,
De tudom jól, ez még a kezdet.
Odakint zajlik valami pokoli show,
Ezt hívjuk úgy, hogy „Földi Élet”.

- Konklúzió -

Mindössze a lépcső elején járunk,
S az Idő homokja egyre csak pereg.
Régóta saját jövőnkkel játszunk,
Furcsa mód a lélek mégsem remeg.

A tettek mezején némán álldogálva,
Bűntelenül is bűnösök vagyunk.
Ha kezdetét veszi az „utolsó játszma”,
Már nem kérdés, lesz-e még hajnalunk?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Ravain
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 22

Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz