Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Tűnődés

2019-05-03 20:01:55, 138 olvasás, starics ibolya , 4 hozzászólás

vers, versek, gondolat, gondolkodás, merengés, tűnődés,

Furcsa fények
távoli derengő
ismerős érzések
élnek bennem.
Bizonytalan mint
lápos felett lebegő
lidércek.
Valótlannak tűnő
jelenségek.
Jelen s múlt lenyomata,
mintha valahol,
valaha már láttam volna.
A távolból valami jön,
rá ismerek.
A múlt, mi újra és újra
testet ölt.
Romos várorom felett
lebegő enyészet,
süvítve forog az idő,
s benne fogoly vagyok,
elakadva egyszerre élő és halott.
Térben, s időben, többször létezem,
s a föld létezik velem.
Időgömbbe zárva, tesszük dolgaink,
újra és újra, semmi sem változik.

Kinyomtatom