Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tűnődés

, 37 olvasás, starics ibolya , 3 hozzászólás

Elmélkedés



Furcsa fények
távoli derengő
ismerős érzések
élnek bennem.
Bizonytalan mint
lápos felett lebegő
lidércek.
Valótlannak tűnő
jelenségek.
Jelen s múlt lenyomata,
mintha valahol,
valaha már láttam volna.
A távolból valami jön,
rá ismerek.
A múlt, mi újra és újra
testet ölt.
Romos várorom felett
lebegő enyészet,
süvítve forog az idő,
s benne fogoly vagyok,
elakadva egyszerre élő és halott.
Térben, s időben, többször létezem,
s a föld létezik velem.
Időgömbbe zárva, tesszük dolgaink,
újra és újra, semmi sem változik.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: starics ibolya
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 3
Kereső robot: 10
Összes: 29
Jelenlévők:
 · arttur
 · nagyvendel
 · Ravain


Page generated in 0.0384 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz