Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az ötlet

, 67 olvasás, Fatyol , 8 hozzászólás

Pillanatkép

A zakatoló, monoton
hétköznapokon elnyúlva,
a következő vágányra
kiadtam a sírjelet.
De az egyikén,
csak a jobb fülem mögül
hallottam, ahogy
csendben mesélni kezded
a reményt.
Ott megállt a pillanat
nekem.

Mintha mi sem történt volna,
gépeltem tovább...
Fókuszáltam a döbbenetet,
lélegzetté tömörült a világ,
ahogy a szívverésem
feltornázta a vérnyomásom
tetőfokát.
Nem szóltam én.
Feléd se néztem.
Olyan voltál, mint aki éppen
ugrani készül.
Ha megijedsz lezuhansz...
Csak hallgattam,
ahogy csillog a szemed
a hangodban,
s fénye elmémbe furakodva
virágot növesztett
a monoton hétköznapokra.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Vers
· Írta: Fatyol
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 10
Kereső robot: 17
Összes: 37
Jelenlévők:
 · aron
 · Bánfai Zsolt
 · boszorka
 · Destiny
 · dgcsobanczi
 · Divima
 · Kavics
 · marisom
 · Pancelostatu
 · Romuald


Page generated in 0.0543 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz