Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Verőfényben 2.

, 23 olvasás, Tollas , 1 hozzászólás

Ezek vagyunk



Egyik nap, Anti sétára invitálta Kálmánt.
- Nem volna kedved egy sétára?
- Hogyne, dehogy nem! Az ilyen ritka alkalmakat meg kell ragadni egy gyereknek! De úgy hiszem, neked valami célod van ezzel a sétával. Nem emlékszek, hogy mi ketten megfordultunk volna a város parkjában, mondjuk? - mondjuk.
- Fiam, itthon gyakrabban találkozol velem? - Igazad van, apám! De számomra ez a séta mindenképpen kitüntető esemény.
- Szeretném, ha elindulnátok! Nem tudom miért, de nyugtalanít a beszélgetésetek! – szólt rájuk Bori.
- Gyere, Kálmán, menjünk! Ne zavarjuk édesanyádat!
S úgy nekiindultak, hogy majd csak az autóban szólalt meg Anti papa.
- Kálmán fiam, lehet, hogy banális, amit kérdezek. De hát, Istenem, mások is mondanak butaságokat! Mondd, szereted te ezt a várost?
- Nem is annyira meglepő a kérdésed, mint ahogy gondolod. Én is nyitott szemmel járok, mint mások. Csodálom a parkokat, a templomokat, a hagyományokat őrző régi épületeket, s köztük -nem utolsó sorban - a múzeumokat.
- Azt észrevetted, hogy nálunk még nem tapasztalt lendülettel, folynak az építkezések?
- A ritmus óriási, de éppen annyira marad alatta a minőség! Egyik társamnál jártam, aki egy ilyen most épült panelházban lakik, s darabokban hull fejükre a plafon.
. - Sajnos, az a valóság, ahogy mondod. Én Zarándon jártam, ahol nemrégen adtak át, elsietve, egy vállalatot: a Zaránd-i Vegyészeti Kombinátot, befejezetlenül. A felelősöket keresték egy ideig, s aztán elfelejtették az egészet!
De tudod, mit? Menjünk be hozzánk: nézz széjjel ott is, hátha jobb lesz a véleményed!
- Menjünk, apám, de aztán irány hazafelé: még találkoznom kell Zoltánnal!
- Kérd meg, hogy mutassa be neked a gyár anyagii támogatásával működő technikumot! Én innen elmegyek haza, s te pedig elkíséred Zoltánt.
- Úgy legyen, öreg papi!
Azzal az alkalommal, Kálmán többet volt az apja társaságában, mint azelőtt összesen. Az anyjával beszélgetett inkább, ami érthető volt. Értékelte a tudását, a nagy fokú értelmességét. Az apja mindenképpen gyakorlati pályára irányította, másról nem is gondolkozott. Kálmán annyira tisztelte, hogy úgy tekintett rá, mint példaképére.
Ő abban az évben végezte középfokú tanulmányait a város egyik neves gimnáziumában Jó eszű, törekvő tanuló volt. Biztosra vette, hogy valamelyik műszaki egyetemen lesz számára hely!
A kitüntetett munkás mindenképpen valamilyen gyakorlati pályát képzelt el neki. Várható volt, hogy az apa akarata fog érvényesülni.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Regény
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 3
Kereső robot: 26
Összes: 42
Jelenlévők:
 · Aevie
 · galamboki
 · PiaNista


Page generated in 0.046 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz