Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az utcalány és a senkiházi

, 49 olvasás, across , 5 hozzászólás

Felnőtteknek

Rongy ember volt, mert szeretni nem mert,
Pedig tudta jól, a másiknak ez kell,
- ezért élt magányban -
De egy átmulatott éj után
Ott állt előtte a lány
A szürke homályban.


Kutya vonított, majd újra csend lett,
A sötétben látta a sziluettet,
S nem érzett semmit,
Mikor hozzáért a sápadt testhez,
Mely megadón várta,
Hogy megöleljék,
Nem csak azt, hogy fogják a mellét,
Mert mindent megadott…
Keresve a szempárt, melyben magát látja,
Nem az állatot.

És jajgatta az ágy
A kiégett nászt,
Míg zihálva összefonódtak,
Ránduló testükben ernyedt a vágy,
Szenvedély, s kín arctalan kókadt,
Majd cigaretta füstje szállt…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Vers
· Írta: across
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 12
Kereső robot: 17
Összes: 39
Jelenlévők:
 · Adelheidis
 · aron
 · Bánfai Zsolt
 · boszorka
 · Destiny
 · dgcsobanczi
 · Divima
 · galamboki
 · Kavics
 · marisom
 · Pancelostatu
 · Romuald


Page generated in 0.0308 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz