Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vágy

, 47 olvasás, piciedith , 1 hozzászólás

Szerelem



Álruhában kopogtat a vágy az ablakon,
Idegenként ölel át egy fázós hajnalon.
Arctalanul mosolyog, lágy csókkal hiteget,
Karok nélkül von magához és elszendereg.

Hangja lágyan simogat és bódulatba ejt,
Az álmok csalfa határán titkok mögé rejt.
Mézédes méregként járja át a testem,
A józan öntudat, hogy csapdájába estem.

Csak játék a szavakkal, vagy játék a vággyal,
Öngyilkos merénylet a testem oltárában.
Felemel vagy szétzúz, csak zuhanok a mélybe
Önmagamat látom kék szeme tükrében...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: piciedith
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 24
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · Tiberius


Page generated in 0.0396 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz