Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Temetés

, 79 olvasás, Magyar Anita , 4 hozzászólás

Halál

Harang csendül,
mély sóhajok úsznak a ködben,
szénkoporsó függönye libben
parányi ablak keret mögött.
Suttog a szél ravatal kapuján,
roppant rózsaszálak fedik
drága koporsó oldalát.
Kántor érces hangja
fülbemászó búcsúének,
tömjénfüstben csúszik a dal.
Zord tél hideg gőze
arcokon szilánkokra fagyott,
jégfogú harapás a könnyeken.
Havas talpú gyászmenet
kíséri a gyémánthajú lelket,
utolsó égbeli útjára.
Jégbordázott földet éget
rozsdacsíkot húzó vaslapát,
mélybe zúdul a fájdalom.
Zörejek az élő szívben
tompítják a dallamot,
elcsendesedett a temetés.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Magyar Anita
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 10
Összes: 19

Page generated in 0.0451 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz