Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Temetés

, 52 olvasás, Magyar Anita , 4 hozzászólás

Halál

Harang csendül,
mély sóhajok úsznak a ködben,
szénkoporsó függönye libben
parányi ablak keret mögött.
Suttog a szél ravatal kapuján,
roppant rózsaszálak fedik
drága koporsó oldalát.
Kántor érces hangja
fülbemászó búcsúének,
tömjénfüstben csúszik a dal.
Zord tél hideg gőze
arcokon szilánkokra fagyott,
jégfogú harapás a könnyeken.
Havas talpú gyászmenet
kíséri a gyémánthajú lelket,
utolsó égbeli útjára.
Jégbordázott földet éget
rozsdacsíkot húzó vaslapát,
mélybe zúdul a fájdalom.
Zörejek az élő szívben
tompítják a dallamot,
elcsendesedett a temetés.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Magyar Anita
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 14
Kereső robot: 19
Összes: 43
Jelenlévők:
 · Adelheidis
 · aron
 · Bánfai Zsolt
 · boszorka
 · Destiny
 · dgcsobanczi
 · Divima
 · galamboki
 · Kavics
 · marisom
 · Nandus_Germanus
 · Nikolett
 · Pancelostatu
 · Romuald


Page generated in 0.0498 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz