Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A béna korcsolyás

, 51 olvasás, Tollas , 1 hozzászólás

Bánat



Megbotlottam a sima jégen,
eltörött felső karom, lábam,
nem volt, aki kezelje nékem,
kar és láb nélkül maradtam.

Béna vagyok, nem tudok járni,
csak ülök a padon tétlenül,
segíteni sem akar senki,
mit ér az életem egyedül? a

Szépet és jót nem várnak tőlem,
úgyis csak hiábavaló lenne,
értelmetlenül nem is teszem,
milyen örömöm lenne benne?

A jégre sem tudok kimenni,
én akarom, de nem sikerül,
elfogadom: nincsen mit tenni,
a jókedv örökre elkerül.

A korcsolya már fájó emlék,
rá sem nézek soha, mert fáj,
nem tudom, hogy meddig bírom még?
Rám fekszik az éjjeli homály.

Ott maradok alatta örökre,
nem kérek már senkitől semmit,
a számla ki van egyenlítve,
s a béna korcsolyás távozik.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 29
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · galamboki
 · Öreg


Page generated in 0.0419 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz