Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Álca

, 40 olvasás, piciedith , 1 hozzászólás

Sajgó lélek



Némán hallgatnak a sorok, nem dalolnak a szavak,
Gúzsba köt most a hiánya, falakba ütköznek a vágyak.
Hazug most ez a hallgatás, de hinni benned más kevés,
Hátba támad az ígéret, megöl az áruló ölelés.

Szivárványszínben pompázó keméleon az éjszakában,
Illúziókból épít várat, ármányok bújnak minden szavában.
Ferde tükröt tart eléd, mely mögött csalókán meglapul,
Szív még egy slukkot a füből, s arcodba nevet pimaszul.

A valóság most már csak álca, a füst mögött megbúvó szemek,
Rád néznek, átlátnak rajtad, nem menekülsz, a lelked elveszett.
Pókerasztalnál ülve, szavakkal játszik a lapok helyett,
Szerencsejáték az élet, egy golyó a tárban az oroszrulett.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: piciedith
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 29
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0469 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz