Komor, vékony arca üldöz,
felhőkben jár tekintete,
fürdik a sötét tengerben,
a lusta Nap nem kelt feĺ,
s neki igazodni kell!
Elkísérik a bús felhők:
hideg esőt küldenek,
amit használni ő nem tud:
ahhoz a szép idő kell!
Szende halvány színben
szendereg a Hold, hűtlenek
a vékony fényű csillagok,
körülöttük a természet
mogorvább még sosem volt!
Nem búsulok, kisüt a Nap,
ragyognak a csillagok,
a szerény Hold fenn az égen
vidám képpel mosolyog.