Nem alszik a sötétség, ébren van,
a homályos szemével akkor lát a
legjobban.
Társra nincsen szüksége, van, aki
őt vezesse!
Fénylenek a csillagok, s a sötétség
háborodott.
Egyedül maradtam, de cseppet
sem sírtam!
A kutyám vigyázott rám: ugatott
szüntelenül, a sűrű sötét erősen
támadott.
Azóta, ahol árnyakat találok, oda
több fényt álmodok!