Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Valaki jár az árnyak közt…

, 122 olvasás, Seraphion , 6 hozzászólás

Abszurd



Felhők tornyozta létbe merülnek alá égi ihletek homokkő percekre sodor éji eső leomló isten-hang álmokat tenyeremben a víz alvó emléknek tűnik csupán hallgatag hideg fohászok gyarló csontomon játszó száraz kopogása bebocsátást remél...

Áradó ezer szálra bomló testetlen Önvalóm fülel néma nem rezeg szótlan megváltót sem ígér a csend így él téridő cseppként a félelem árnyak húzódnak önkénytelen fényem felé tébolyra vágott halál-ágakat markol a szél tüskébe kap az értelem s szisszen...

"Valami jár az Árnyak közt... " suttog ős-öreg fa odvában az Ördög s rám morran csettint nyelvével az Este összeaszott kéreg ént fed el arca vöröslő szeme égre vont zavaros tekintet ében pupillában résnyire szűkül a reggeli nap fáradt összeroppant teste...

Valaki jár az Árnyak közt kiutat keresve kezében imbolygó lámpás lángját fújja a szél...

Valami bennem mindig imákat dúdol sötétben érik meg lelkemben a nappali Én...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Próza
· Írta: Seraphion
· Jóváhagyta: aron

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 26

Page generated in 0.0399 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz