Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Álomba ringatva

, 28 olvasás, VDavid , 1 hozzászólás

Álom



Némán kifeküdve,
elmerülök a vonuló felhők,
fény-fonalakkal megfeszített
zivatar-ittas mélységében.

Miközben...
Zöldellő fűszálak cirógatnak álomba,
kiszakítva lelkem,
felhők fölé szállva.

Ott hagyva elernyedt-testem.

Talán egy tollpihe,
vagy emlék-kép.
A pokolról annak,
ki a mennybe lép..

Aranyló - ormán,
lelkemben nem hamvadtam.
Törött szárnyakkal zuhanva,
saját létezésemben, raboskodtam.

A Teremtő...
Ki titkon vérem issza.
Nem sejti, hogy félelmeit
is húsomba gyúrta.

Felébredtem keserű-könnyekkel,
de az égre mosolyogva,

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: Kavics


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 6
Kereső robot: 21
Összes: 46
Jelenlévők:
 · aron
 · Divima
 · gszabo
 · hazugsagok
 · Magyar Anita
 · marisom
 · Romuald


Page generated in 0.0622 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz