Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mind megöregszünk

, 66 olvasás, Magyar Anita , 4 hozzászólás

Sors

Megöregedtem,
ifjúságom múltba zárva,
rozsdás lakatkulcs eltörött.
Cinege zengő dallamán,
horpadt halánték gödrében
átszitált minden gondolat.

Megöregedtél,
ifjúságod elrepült ősz levelein,
hamvas sapkád fejtakaród.
Száraz borral telt pohár,
selymesen gyöngyözik ajkadon,
vén eperfa korhad az udvaron.

Megöregedett,
ifjúsága bólogat vissza emlékein,
meszesedő árnyék léptei.
Dülledt érfüzér karjain,
kosárfonat nyomot váj benne,
üresen is mázsás e súly.

Megöregedtünk,
ifjúságunk versenyt futott az idővel,
emlékkönyv tolla elkopott.
Tartalma az életünk:
züllött évek, vad regények
rólunk mindent elmesélnek.

Megöregedtetek,
ifjúságotok ködbe szállt,
füstből nem találtak haza.
Billenő mosoly formálja arcotokat,
felkavart boldog pillanatok
frissítik fel ráncaitokat.

Megöregedtek,
ifjúságuk már nincs jelen,
zsenge illatot hagy maga után.
Habzsolva falta az éveket,
az idő gyorsan lejárt,
mind megöregszünk.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Magyar Anita
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 5
Kereső robot: 13
Összes: 34
Jelenlévők:
 · Betzsu
 · Kavics
 · Kosztolányi Mária
 · Pancelostatu
 · Romuald


Page generated in 0.0472 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz