Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Átjáró

, 164 olvasás, Bánfai Zsolt , 17 hozzászólás

Halál

két sötét alagút –
mindkettő végén
széles terekből szűrődik a fény.
vegyszerszagú függöny lebben.

a hosszú folyosón fehér
köpenyben kopognak a percek –
szürke arcok hallgatnak,
oldódó kék szemekből a kőre
halvány neonfény cseppen.

először monoton ritmus –
végül halk sípszó –
huszonegy gramm súlya
úszik ebben a jelben –
mézillatú bíborruhában
angyal táncol a teremben.

fátylam már hófehér szövet –

ahol én járok, oda mindenki
csak mezítláb jöhet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 6
Kereső robot: 15
Összes: 43
Jelenlévők:
 · arttur
 · Divima
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · Öreg
 · PiaNista


Page generated in 0.0431 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz