Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Rideg-fényben, elmerült-lélek.

, 28 olvasás, VDavid , 2 hozzászólás

Sajgó lélek



Nyughatatlan lelkem
sokszor magamban,
nem keresem s nem lelem.

Éjjeli napfény, követi lépteim
az aszfalt rideg-tengerén,
s a szeméttel hintett felszíne...

Egy üres oldal,
a füzetben, mibe véremmel írott,
s lelkem a szívemmel..

harcot vívott,
s hogy magam védhessem.
jelenem az időből falakat emelve.

Kapaszkodva szerekbe,
boldogságot kutattam!
s bele vesztem, bódultan.

De indok volt csupán
hogy fájdalom
el nem ér a Hold udvarán.

De tévedtem!
Mikor azt hittem,
fájdalmam majd enyhül.

S téved,
Ki, mimikátlan arccal,
szürke szemekkel a föld felett
nem lát már mosolyt,
csak könnyeket.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 9
Kereső robot: 22
Összes: 45
Jelenlévők:
 · aron
 · boszorka
 · dgcsobanczi
 · Divima
 · gszabo
 · hazugsagok
 · Magyar Anita
 · marisom
 · Nftti
 · VDavid


Page generated in 0.035 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz