Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lélek-fészek (2)

, 94 olvasás, VDavid , 5 hozzászólás

Remény

Sajgó métely,
sár-lavina, tűz-fészek,
s nem egy álom
a valóság,
miben élek.

Félek...
Ha léket kap,
ha a szél már bele nem karol,
porrá lesz a testem,
lelkem elárvul - kicsorbul.

S ha az élet sziklás peremén
vérem dermedten, feketén
megfagyasztja a napot,
taszítva árnyékba múltat s holnapot,

csak mosolyod hozhat
számomra szebb napot,
csókod adhat reményt...

Nem egy múló holnap leszek,
ki árnyékot se vet,
s nem csak egy ember,
ki angyalodként elveszett.

Szebbet-jobbat hagyva szívedben,
és nem keserű könnyeket,
s megannyi haragot,
csak az igaz szerelemünket.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Vers
· Írta: VDavid
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 24

Page generated in 0.0479 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz