Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mozaik

, 94 olvasás, Destiny , 19 hozzászólás

Magány

szám mosolyra szemem
tavaszra éhes szerelembe
esem az első rüggyel
része vagyok a természet(em) nek
szikemarta folyómedreimben
friss záport csorgatok
bőrömön a nappal
szeplőt és csalánt neveltetek
néha magasabbra növök
magamnál hogy legyen kire
felnéznem büszkén
számolom hasamon
a gyöngyházfényű striákat
arcomra mit apám romló szeme
látott szépnek érzéseket
rajzolok kezeimmel puha
meleg macskatesteket becézgetek
kevés bennem a szerotonin
és kifogyott a hit
álmomban újra tudok futni
sőt néha repülni is
szemeim könnylencséin át
szemlélem fogyó világom
kómaszitálta emlékeim
darabkáiból életképet
rakosgatok képzeletemmel
fugázom ki

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: Destiny
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 9
Kereső robot: 26
Összes: 56
Jelenlévők:
 · aron
 · Bánfai Zsolt
 · Destiny
 · gszabo
 · Ifjabb_Tok
 · Kyramoon
 · marisom
 · Romuald
 · Szati


Page generated in 0.176 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz