Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Túl a legszebb horizontokon

, 76 olvasás, SunVice , 9 hozzászólás

Halál

Széttörtem strófákból szavakat,
hogy sok darabjából összeálljak
azzá az eggyé.
Összefolyik tintasávon,
nagy csillagok akvarelljén.
Az alkotó pihen, a műhold követ.
Annyi maradt a közértben,
amennyit hagyott benne a stewardess.
A rúzs és púder mögött reklámmá nevelt arcok,
hangok és ráncok felvarrt utcái.
Dolgok, amiknek a nevét nem tudom,
de ismerősek.
Kanál cukor idegen boldogságokból.
Mivé kentelek el?

Ha visszafesthetlek a Mindentúliságon,
túl hamar rájönnek, hogy integetésünk
a terminálra nem búcsú, de szerény
üdvözülés a teljesség felé.
A csillagok késve érik el a szemeket.
Alkalomra várnak, hogy meghalhassanak,
mire könnyeznének beléjük.
Egyikük elkent fővel
kacsint az Apollo-járatra.
A stewardess szól:
„Hölgyek-urak! Ha most elnéznek jobbra,
tekintetük kisül,
s meglátják az elmosott alakzatokat. ”

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: SunVice
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 7
Kereső robot: 15
Összes: 29
Jelenlévők:
 · Bánfai Zsolt
 · Destiny
 · Kavics
 · marisom
 · Pancelostatu
 · Romuald
 · Wasicu


Page generated in 0.0323 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz