Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kortalan

, 140 olvasás, Destiny , 33 hozzászólás

Elmélkedés

Csak személyim tudja éveim számát,
csak tükröm hazudik arcomra ráncokat,
annyi születésem, elmúlásom volt már,
hogy nem volt időm felnőni soha.
Őszülő gyerekként – ifjú öregként,
jó lenne hinni,
hogy ez a néha kegyes,
kurva élet csak játék és mese,
végül mindig boldog a vég,
még hiszékeny vagyok,
cseppet infantilis,
de nem demens még.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Destiny
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 26
Regisztrált: 6
Kereső robot: 16
Összes: 48
Jelenlévők:
 · gszabo
 · hazugsagok
 · Kavics
 · Kovács Sándor
 · kundalini
 · Ravain
 · Sarasi


Page generated in 0.046 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz