Ki vagy te?
Ki szelíden szólni jöttél
a jóság szavával
az ébredőkhöz.
A jók mellett
köréd bújtak
a föld férgei.
Lassú fertőzés
a mosolyuk mögött.
Én ott álltam, ahol a hívek,
hallottam, ahogy a szíved
még dobog értünk,
testeden suhogtak az ostorok,
szúrtak a dárdák.
És nem láttuk a vakságunk
függönyein át,
szenvedéseink nagy városát.