Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Így szerettem

, 48 olvasás, Viktor , 3 hozzászólás

Szerelem



Szerettem, a szerethetetlent,
ittam, az ihatatlant,
már véget ért az ének,
mint a mosolyod, az éden.

Ma nem marják kígyók torkomat,
s így is folytogat a gondolat,
tán szeretem, de lehet mégse,
gyermeki ez elme működése.

Elmúlt a béklyó,
nincs ajak, nincs szó
se érintés vagy pillanat
mi visszahozná, múltbéli titkomat.

Pengém vérvörös tűzben ég,
karomról cseppen a sötét fény,
szavam a fellegekben járna,
de lelkemre, a pokol vár ma.

Ellepett a hamis tudat,
végül így tisztítom múltamat,
így szerettem, a szerethetetlent,
így feledem, a feledhetetlent.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Viktor
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 4
Kereső robot: 12
Összes: 30
Jelenlévők:
 · Kovács Sándor
 · Kyramoon
 · Ravain
 · Sutyi


Page generated in 0.0401 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz