Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Plátói

, 67 olvasás, Mona_Lisa , 4 hozzászólás

Szerelem



Tőled függetlenül, magam vagyok;
Mégis függök tőled, akár rabod.
Pillantásod, ha magamon érzem,
Perzsel a vágy, mely lassan emészt el.

Sóvárogva éhezem bókodra,
Olthatatlan szomjazom csókodra.
Érintésedért elepedek én,
Reménytelen él bennem a remény.

Köztünk szövődő furcsa látomás,
Éjjel-nappal tartó álmodozás.
Nélküled az idő oly' lassan halad,
Kapcsolatunk is plátói marad.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Mona_Lisa
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 26
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0238 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz