Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A pontosvessző

, 73 olvasás, Viktor , 2 hozzászólás

Magány



Ülök a szobámban a széken,
Véreres szemem véres kezemre téved,
Jól látom, tán képzelgek,
Hogy tehettem ezt Veled?

Tiszta vágás, jó mélyen,
Pengém saját húsomba mélyed,
Kínzó a fájdalom, alig élek,
De a kezem ez mellett, mégsem érzem.

Akkor mégis mire volt jó?
A sok szenvedés, mint béklyó,
Túlcsordult bennem az élet,
Ezért feltárom, hát szálljon a széllel.

Furcsa gondolatok pattognak bennem,
Az egyik magasra szökken,
Véget vetni most mindennek,
Könnyű lenne, de nem éri meg.

Átkúszok a sarokba,
Borosüvegek zúdulnak nyakamba,
Belülről ez szénné éget, de;
(az én történetem még nem ért véget)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: Viktor
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 1
Kereső robot: 8
Összes: 30
Jelenlévők:
 · Napsugár


Page generated in 0.0392 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz