Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Álmai csókja

, 54 olvasás, Magyar Anita , 2 hozzászólás

Szerelem



Telt ajkaddal csókol az est,
Hold fényénél kering a vágy,
forró lehelet simogat, mint
könnyed szél virágok bimbóját.
Kitárom karjaim, hogy
kebleim ívén megpihenj,
szívem túlfűtött erein ringadozz, mint
tengert felkavaró gyöngéd áramlatok.
Szemed esdekelve tekint testem harmatára,
mosolyod ragyog álmos arcodon,
kezeid érintésre vágynak selymes hajlatokon.
Érces hangod lágy dallam a szerelem légében,
hullnak lelkembe dalai, mint
nyári estén bárányfelhők esőt bontó szirmai.
Buja szavak kábulatba ejtenek,
liliom bódító illata erősíti a vágyat,
csókod zamata mámor a sötét éjszakába.
Csillagok szóródnak a messzeségbe,
hagyd szállni önmagad,
az álmok kertjében az alkony hallgatag.
Csak ölelj a csendben, mint
hosszú folyó a hegyeket,
kósza hajszálaid súrolják arcomat.
Édes csókjaid szikrázó zápora
árassza el szerelemre éhes lényemet,
ringass engem mély álomba.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Magyar Anita
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 27

Page generated in 0.0365 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz