Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kutyatál

, 110 olvasás, hazugsagok , 8 hozzászólás

Álom

reverenda alatt is feláll, nedvedzik
hosszú, lakkozott körmök az éjszakák
a sekrestye fölött kék lángocska
porhanyós a kutyatálban a hold fénye
minek mesélnék az öreg papról
ki szerint összeütköző csillagokat
isten kormányoz, és düledék és rom
igen, temették őt is furcsa falusiak
majdnem megálltak a fák a növésben
majdnem, de aztán vállat vontak és
tovább zizegtek a szélben, rendkívül
serényen, behozva a lemaradást
a majdnem megállást
sokszor van így, én is túrom orromat
elpöccintem azt, amit találok
előtte megbámulom, érdekességként
lopott csatornákat nézek
ördög-űzök, hogy könnyebb legyek
selyemcsontjaimra fanyalodik
a ketyegő óra, múlik a mulandó
sivatagi porral fújta be a szél
vasútra néző ablakainkat
alig látom a piszkozatot
az elhaladó vonatablakokon át
figyelő, lassú pillantású álmokat
biccenjünk, botoljunk, lógjunk
mint régen, az iskolaudvaron
egy cigi, nagyfiúk, mi
röhögve azt, ami nincs
nem lesz

soha

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: hazugsagok
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 23
Jelenlévők:
 · Senex


Page generated in 0.0387 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz