Navigáció


RSS: összes ·




Ballada: A Vörös domb legendája (9.)

, 87 olvasás, Neogrády Antal , 6 hozzászólás

Kaland

9.

Odalenn a sziklamélyben
Tajtékot vet a Tybiskus,
Rosszallása zúg az éjben,
Óh, Mária benedictus.

Bár a hajnal kukorékol,
S a szélkakas megcsikordul,
Mégsem akar megvirradni,
Sötét felhők járnak zordul.

Fenn a várban kaput nyitnak
Megszeppenve a cselédek,
Huszthy vajda pillantási
Tőrdöfésekkel felérnek.

Ott a gyermek kiterítve,
Mongol kopja rajta jelnek,
Vállán ott a Huszthy-billog,
Mégsem kaphatott kegyelmet.

„Atyaisten, ott az égben
Nem volt elég vér e tájon,
Hogy e drága gyermekemnek
Vérét ontani muszájjon?

Lássuk akkor, hogy megy együtt,
Vér a vérrel folyjon egybe,
Ifjú vére az öreggel
A Nagy-ágba mint megyen le! ”

Hosszú kése vadra fenve
Gyorsan fordul meg kezében,
Pillantás alatt vörös lesz,
Ami fém volt, ami ében.

Huszthy vára már elomlott,
Térdre hulltak fenn a tornyok,
Néha napján napnyugatkor
Mégis vannak furcsa dolgok.

Valóság-e, vagy legenda?
Szájról szájra úgy öröklik,
Hogy a domb Ilonka napján
Éjféltájban felvöröslik.

V É G E

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kaland
· Kategória: Ballada
· Írta: Neogrády Antal
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14
Összes: 37
Jelenlévők:
 · Fejes Erika
 · Magyar Anita
 · Ravain


Page generated in 0.0442 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz