Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hang

, 17 olvasás, Magyar Anita , 2 hozzászólás

Gondolat



Szavak csövén a hang
neked szól,
simul a hallójáraton,
lágyan csorog be a testbe.
Repíti a dallam
bódító szárnyakon,
beszédből áradó bájtól
zeng az ég
és remeg a föld.
Most a hang zenél,
suttog a léleknek,
szavak nélkül beszél
felidézve egy emléket.
Néma csend feszít,
bölcsője a szívnek
e táncoló hangsugár.
Kottafüzetből kifolyó
kontúros hangjegyek,
fej köré kúszva
körvonalas aurája lesz.
Érzed már a hang erejét?
Szerető keze átölel,
rézsútos sávokon jár
és neked énekel.
Átmetszi a torz képeket,
felébresztve a szunnyadó,
elhalkult érzelmeket.
Erek pulzáló ritmusán
somfordál egyre beljebb
a Hang.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Magyar Anita
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 11
Kereső robot: 23
Összes: 74
Jelenlévők:
 · BFanni
 · Gál András Andor
 · GoldDrag
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · kismeszoly
 · Kyramoon
 · Magyar Anita
 · marisom
 · Nftti
 · zitaolah


Page generated in 0.1716 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz