Navigáció


RSS: összes ·




Ballada: A Vörös domb legendája (8.)

, 273 olvasás, Neogrády Antal , 5 hozzászólás

Kaland

8.

Rácok, gácsok, bunyevácok
Tőrbe annyit sose csaltak,
Mint amennyi magyar ember
Gáncsot vetni tud magyarnak.

Éjfélt kong a vár harangja,
Kond, a várnagy, mégis ébren,
„Ez a nap az utolsó nap,
Hogy a lány szívét kitépjem…

Ez a harcos ismeretlen,
Ám külsőre mégse szolga,
De ha tatár, halál fia.
Ezt a törvény parancsolja”.

Őrt állít az éjszakába
(nem azért mert jő az ellen),
Arany tallér lesz a bére,
Artakinra kell figyeljen.

Bántódása úgysem eshet,
Tatárt ölni kötelesség,
„Jól vigyázz, hogy el ne vétsed,
Itt a juss előre, tessék! ”

Odalentről kürt rivallik,
Huszthy vajda érkezőben,
Vérmes, vad vizslák csaholnak
A visszhangban elveszően.

Lajtorjás hosszúszekéren
Máramaros minden vadja,
Nincsen olyan jégverem se,
Mi a nagyját befogadja.

Pirkadatra már felérnek,
Vérbe fürdik fenn a hajnal,
Csaba úrfi szemfedője
Küzd a csapzott szélviharral.

Fáklya lángja leskelődik,
Itt is, ott is felzokognak,
Huszthy vajda vak törvényét,
Nevezik meg bűnös oknak.

Szép Ilonka körbe táncol,
Lett légyen a gyásza mégoly,
Szemeiben már piroslik
Irgalmatlan, szörnyű téboly.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kaland
· Kategória: Ballada
· Írta: Neogrády Antal
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 198
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 223
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1705 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz