Feltámadó múltunk
hordalékában
meddő ígéretek
örvénylenek,
döglött halakat
dob felszínre
minden megalvadt
emlékezés.
Itt és most,
ma még friss kötélen
hintázik a szél,
hisz' belül az is hallgat
aki beszél.
Feltámadó múltunk
hordalékában
meddő ígéretek
örvénylenek,
itt és most,
szikes pusztába hull-a-mag,
a hiába-vetés,
nejlonablakok mögött
sápadt arcok,
– „Lelkünkre így ül ez a kor” –,
s hajszálon függ
a kétségbe-
esés.
*
Megjegyzés: 2019. április 7.
„Lelkünkre így ül ez a kor” – József Attila idézet „A város peremén” c. verséből