Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nincs tovább érzés…

, 18 olvasás, zitaolah , 2 hozzászólás

Elmélkedés



Ezernyi csillag fénylik,
ragyog fenn az égen,
ezernyi kérdés csüng
ezernyi falevélen
lelkem sárgásbarna,
szomorú őszi fáján.
Idén korábban jött,
s már zúzmarát lehel
lelkemre belül az ősz.
Hozzád bújnak a gondolataim...

Vacogva kuporognak agyamban,
mint éhező árva gyermekek,
csak egyet vágynak, kívánnak,
forrón ölelő, gyengéd karokat,
rózsaszín buborék gyermekálmokat.
Bárcsak itt lennél...

S nem csak magam fejtegetném,
hogy vajon te is érzed-e lelkemben
rezdülő lelkedet...
Te is érzed-e bőrömön nyugodni még
a két kezed...
S érzed e az ajkam, az ajkadon égni?
Tudsz-e nélkülem élni, könnyedén?
Félni? Nevetni?
Tudsz-e valakit így, ennyire szeretni?

Tudsz-e sírni értem?
S akarsz-e könnyet ejteni?
S akarod-e titkon,
a nevemet hallani?
S akarod-e, hogy
testem melegítsen?
Ezernyi kérdés...
Ezernyi nincsen...
Nincs tovább érzés...
Elfelejtettél, mint az emberek,
akik könnyedén felednek, elejtett könnyeket...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: zitaolah
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 45
Regisztrált: 12
Kereső robot: 21
Összes: 78
Jelenlévők:
 · aron
 · bbbbb
 · Csontos
 · Gál András Andor
 · GoldDrag
 · Horváth István
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · kismeszoly
 · Magyar Anita
 · marisom
 · Nftti


Page generated in 0.0825 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz