Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Isteni hajlék

, 70 olvasás, santiago , 4 hozzászólás

Sors

Vad poklomban néha szörnyek élnek,
de más napokon szelíd angyalok,
lassan talán vége már a télnek,
ám meglehet, hogy addig megfagyok,
itt ülök én foltozott kabátban,
bokrok piszka rejti létemet,
lázam éget február havában,
hóesés és kósza szél temet,
éjjelente mennyek boltozatán
ragyognak a fényes csillagok,
ők fenn az égben, messze távol űrben,
én itt a földön, egy erdőben vagyok.
Istenem! Ha látsz poklom tüzében,
most összeteszem koszos két kezem,
imádkozom Uram, kérlek szépen,
hogy bocsáss be, ha hozzád érkezem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: santiago
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 23
Jelenlévők:
 · alfabata
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0391 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz