Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Utolsó órák

, 95 olvasás, Magyar Anita , 7 hozzászólás

Megemlékezés

Szilánkokra tört szív,
erős konyak szaga párolog,
kifordult csuklóból kiesik a fecske.
Dohány füstje nem éget már szemet,
sárga köröm püffedt ujjbegyen
csontkérgét levetette.
Ősz halánték dombjain
habzó erek csúcsosodnak,
porba hullnak számlálható évek.
Mozaikból alkot képet az eszme,
leheletnyi vérből facsar erőt,
hintaszékben ring a gondolat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Magyar Anita
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 19

Page generated in 0.0402 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz