Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Várni, csak várni…

, 70 olvasás, zitaolah , 6 hozzászólás

Magány

Várni, csak várni reménykedve.
Falba vésni a sok vékony strigulát.
Csendben elfogyni testben, lélekben,
a tükörben számolni a ráncok vonalát.

Várni, csak várni reménykedve.
Egyszer majd talán jobb lehet.
Tűrni, takarni testünkön lüktető,
könnyek áztatta sebeket.

Várni, csak várni reménykedve.
Panasztalan, néma ajakkal.
Míg belül ordító vihar tombol,
csak a szem beszél tompa haraggal.

Várni, csak várni reménykedve.
Hinni, bízni a csodákban.
Felszakadt, vérző körmökkel,
alagutat ásni börtönünk falában.

Várni, csak várni reménykedve.
Tűrni, s nem tenni semmi mást.
Hagyni, hogy meghaljon a lélek,
csendben, megadva várni a halált.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: zitaolah
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13
Összes: 27
Jelenlévők:
 · boszorka
 · GoldDrag


Page generated in 0.057 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz