Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Bátortalan hősök 01. - Ugye ma nem eszel meg?

, 87 olvasás, Ravain , 4 hozzászólás

Ezerszín





Előszó

Ezennel egy különleges világba kalauzollak el, ahol részben emberi módra, csak rókák és nyuszik élnek. Tehát képesek gondolkodásra, két lábon járnak, sőt kunyhókat is építenek maguknak.
„Az Apró Erdőben telnek napjaik szeretetben, és békességben. ” Nos, ha tényleg így lenne, már véget is érhetne történetem, de erre sajnos kevés esély van, mivel a rókáknak szemernyit sem érdekük, hogy egyetlen eledel forrásukkal jóban legyenek. Hiszen amennyiben egy ravaszdi úgy dönt bármiféle lelki indíttatásból, hogy nem fogyaszt el több „nyuszi hamit”, sajnos éhen hal, bár a nyuszik nem osztanák bizonyára sajnálatomat.
Még egy fontos dologban hasonlítanak az emberekhez. Mindannyian más-más személyiséggel bírnak, s a lapok előrehaladtával megismerheted mind őket, mind a világukat egyre jobban, és, ha az egyik, vagy akár több szereplő is ismerős lenne majd, nem a véletlen műve.
Induljon a történet látszólag hétköznapi eseménnyel, miszerint egy róka, ki a Róki nevet kapta szüleitől, már csaknem elcsípi NyuszTonit a nyuszik nemzetségéből, ám az események váratlan fordulatot vesznek a tapsifülesnek hála.

01.

- Ugye ma nem eszel meg? - kérdezte Karácsony napján NyuszToni reményteljes, tágra nyílt szemekkel Rókit, miután már érezte, hogy nincs esélye kereket oldani.
A vörösbundás már csak egy szökkenésnyire volt a „fincsi ebédtől”, ám a kérdés béklyóval sújtotta testét-lelkét, mert életre kelt benne a Karácsony szelleme. Megpróbált csak simán átnézni rajta, de mindhiába. Ha ez a „szellem” megérinti a lelket, nincs mese, menthetetlenül hatása alá kerül az adott személy. Jelen esetben róka.
- Engem nem szeret senki, így nem tartok Karácsonyt - szipogta könnyeivel küszködve, s habár kis híján győzedelmeskedett felettük, de egy apró mégis előbukkant szeméből, s lassan, magányosan gördülni kezdett lefele.
A NyuszToni persze rögtön kiszúrta, hogy nyerésre áll a róka éhkoppon maradását illetően, de azért rátett még egy lapáttal.
- Ha nem eszel meg, lehet megkedvellek, sőt talán jövő Karácsonyra barátok leszünk - keltette életre a Remény lángját a rókalélekben.
- Ó az csudajó lenne! - vágta rá a Róki lelkendezve, tehát a nyuszi húsnál jobban vágyott a szeretetre. - Akkor keresek egy másik nyuszit, aztán, ha jóllaktam, majd dumcsizhatunk. Jó? - tette hozzá bizakodó képet vágva, de csalatkoznia kellett.
- De buta vagy! - tiporta sárba simán a lelkesedését a tapsifüles. - Szerinted, ha meghamizod majd mondjuk az unokatesómat, a keblemre ölellek?
- Hát bizonyára nem lennék túl szimpi neked, de akkor mit tegyek? - szontyolodott el a róka. - Ha nem eszek nyuszit, éhen halok, és akkor már hiába szeretnél - szontyolodott tovább, hiszen a sötét jövő, amit kapásból felfestett, ha nem is sikerült műalkotásnak, de azért középszintű depresszió életre keltéséhez elég volt. Ám a NyuszToni egy laza mozdulattal lesöpörte a színről ezt az ecset helyett érzésekkel készített pingálmányt, mert ő nem volt búvalbélelt fajta.
- Hé, nehogy már eltörjön a mécses. Nyugi, én tudom a megoldást. Egyél répát!
Rókinak kikerekedtek a szemei a döbbenettől.
- Nooormális vagy? Még a gondolata is elborzasztó!
- Kóstoltad már? - hunyorított hamiskásan a nyuszi, hiszen biztos volt a válaszban.
- Nem, de mióta világ a világ, a répa a nyulak eledele, a nyulak pedig a rókáé - ismertette a szomorú tényállást Róki, bár igazából csak a nyusziknak volt szomorú.
- Ha lesz az erdőben suli, elmehetnél történelem tanárnak - fényezte NyuszToni a ravaszdi lelkét. Persze felmerül a kérdés az emberben, ha nem szívjóságból tette, akkor ki is itt a ravasz? Róki már minden bizonnyal lecsapott volna lelkesen a témára, de ő nem tervezte, hogy leragad a közoktatásnál, így egy kérdéssel tovább szőtte a beszélgetés vezérfonalát.
- Agyaltál már azon, hogy valami hatalmas, világrengető dolgot kéne tenni?
- Hát nem is tudom. Az annak számít, hogy ne keljen soha nyuszik után futkosnom, hanem helybe jönnének? - sandított reménykedve a pozitív válaszban Róki.
- Bocsi, de ez nem számít annak, mert akkor nagyon elhíznál, ami egészségtelen, és a suli mellett még egészségügyi ellátás sincs az erdőben. Ellenben én tudom mire kapná fel az egész világ a fejét.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Próza
· Írta: Ravain
· Jóváhagyta: marisom

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 20
Jelenlévők:
 · Aevie


Page generated in 0.0512 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz