Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Neon hangyák

, 88 olvasás, northman , 5 hozzászólás

Abszurd

Semmi baj ízű árnyékszáj
Suttogó éj halk küszöbén
Belépsz magaddal hozott idő
Mint ezüst verejték
Lassan csurog végig hátadon.

A szívem megunt pirula kék
Füstjeként ázik szét
Kézen fogva mozdulatlan
Szemekben megálló
Neon hangyák cipelik vágyam.

Vanília felhő arcomon a perc
Ahogy öleltél és felhabzó
Csontjaim új égbe néző
Máglyaként lobognak
Bármerre jársz.

A lassan levetett nappalok
És ruhák alatt ott marad
Végül a remegés
És a rikító morzsák a szavak
Helyén szúrják a bőrt.

Félhold szobák kavargó ablakaiban
Állsz meztelen szemedben
Arcomat formázó dombok
Felettük szélselyem súgja neved
Álomjárta bőr szorít magához mindent.

2007-05-03

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: northman
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 5
Kereső robot: 20
Összes: 37
Jelenlévők:
 · alfabata
 · gszabo
 · marisom
 · Öreg
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0464 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz