Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Neon hangyák

, 56 olvasás, northman , 5 hozzászólás

Abszurd

Semmi baj ízű árnyékszáj
Suttogó éj halk küszöbén
Belépsz magaddal hozott idő
Mint ezüst verejték
Lassan csurog végig hátadon.

A szívem megunt pirula kék
Füstjeként ázik szét
Kézen fogva mozdulatlan
Szemekben megálló
Neon hangyák cipelik vágyam.

Vanília felhő arcomon a perc
Ahogy öleltél és felhabzó
Csontjaim új égbe néző
Máglyaként lobognak
Bármerre jársz.

A lassan levetett nappalok
És ruhák alatt ott marad
Végül a remegés
És a rikító morzsák a szavak
Helyén szúrják a bőrt.

Félhold szobák kavargó ablakaiban
Állsz meztelen szemedben
Arcomat formázó dombok
Felettük szélselyem súgja neved
Álomjárta bőr szorít magához mindent.

2007-05-03

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: northman
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 44
Regisztrált: 12
Kereső robot: 21
Összes: 77
Jelenlévők:
 · aron
 · bbbbb
 · Csontos
 · Gál András Andor
 · GoldDrag
 · Horváth István
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · kismeszoly
 · Magyar Anita
 · marisom
 · Nftti


Page generated in 0.0387 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz