Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Rejtőzködve

, 96 olvasás, Bánfai Zsolt , 14 hozzászólás

Sors

Madárraj siklik felettem,
fényben lüktető tollerdő.
Grafitfényűek a tegnapok –
cseppekben hullanak alá,
ahogy elejti őket a felhajtóerő.

Rámhajlik éltes korom,
szépséges árnyat szőve óv;
roppanva igazodik a gerinc –
mint szélben az erdősáv,
e hajlongva is őszinte bohóc.

Alant éles patak tépi fel a tájat,
fenn magányukat szülik a fák.
Közéjük ásom fehér arcom –
hogy a madarak a réten,
aknák közt meg ne találják.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 7
Kereső robot: 12
Összes: 59
Jelenlévők:
 · aron
 · Bánfai Zsolt
 · boszorka
 · gszabo
 · marisom
 · PiaNista
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0511 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz