5.
Huszt várától Bereznáig
Nem nagy az út, de az erdő,
Akár fenn a havasokban,
Embervesztő nagyra megnő.
Sok az árnya, sok a vadja,
Sok titka van, sok meséje,
Egyik hiszi, más tagadja,
Mi lakik a belsejébe.
Szép Ilonka már megérett,
De az erdőt ő is féli,
Szigorúan lenn az úton
Csalámbozik, megígéri.
Megígéri Kond - a várnagy
Esküvéssel, hogy vigyázza,
Bajnak, búnak, szenvedésnek,
Épp elég Ilonka gyásza.
Esküvéssel, hogy vigyázza,
Ámde koslat nyakra-főre,
Lépten-nyomon utalást tesz…
Egy közelgő esküvőre.
Bereznától mély az erdő,
Félelmetes, és nem túlzok,
Rikoltoznak és hörögnek
Vadmacskák, medvék, hiúzok.
Ariadné fonalának
Itt leled meg földi mását,
Csak követned kell a széles
Nagy Ág hömpölygő folyását.
Artakin is így követte,
Kitartóan tartva délre,
Nehogy fenn a havasokban
Kelljen meghúzódni télre.
Isten útja, vagy véletlen,
Hogy a percben jára ottan,
Mikor szörnyű jajkiáltást
Hall a mélyből szaggatottan.
Lánysikolyra medve bődül,
Vászon posztó hasad széjjel,
Vészt jósol az erdő mélye,
Sűrű, sötét, mint az éjjel.
Törne át a málnabokron,
Ahonnan a hangot hallja,
Kardcsapással, ordítással
A vadat magára csalja.
Jön a medve át a bokron,
Másfél embert is kitéve,
Szája tátva szemfogában,
Ing darabja van kitépve.
A fiú a balkezével,
Mint a gondos jó seborvos,
Rátapint egy bordaközre,
Ami zsírt, és húst se hordoz.
Handzsárját egy gyors döféssel
Belelöki pont a szívbe,
Hogy a medve piros vére
Kispriccel hatalmas ívbe.
S megy sietve a leányhoz,
Szántva véres hordalékban,
Ki mint holt leánykökörcsin
Fekszik sápadt, elaléltan.
Tiszta vízzel fellocsolja,
Itatja bölcsős kezébül,
Ám Ilonka panaszolja,
Lába reszket, feje szédül.
Már a nap is lemenőben,
Mikor Huszt alá beérnek,
Az emberek itt is, ott is
Medvekalandról mesélnek.
|
Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13 
Összes: 34
