Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mennem kell

, 58 olvasás, nagyvendel , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Eszter üzenete

1951- 2019.

Egy este éreztem,
mennem kell,
ne féljél,
nem mentem messzire,
csak ide
az út másik felére.
Ne aggódj,
nincs semmi baj,
nem változott semmi sem,
csak minden valahogy könnyebb lett,
amit csend takar.
Utolsót kondulva
megállt a fali óra,
mikor átjutottam
egy más dimenzióba.
Itt már nem fáj semmi,
most már nem bánt senki.
Valaki a szívem megragadta,
nagyon kemény a marka.
Megváltozott a világ,
de én ugyanúgy
gondolok terád.
Ne keresd a testem,
por és hamu immár,
kapaszkodó virágszál
egy kopár sziklán.
Éltet adó vízsugár,
hogyha szomjazol rám,
halványuló holdsugár
arcával mosolygok rád.
Hogyha fáznál,
csak szóljál,
ezüstös hajam
óva betakar.
Szerettem élni,
nem vártam a halált,
aranyos korsókból
ittam a nektárt.
Máshol talán
nagyobb szükség van rám,
hívnak örökkévaló távlatok,
oda is magammal viszem
kedves arcod.
Mindaddig élek még,
míg emlékezel rám,
amíg eszedbe jutok.
Messzire vitt itthonról az erő,
hazahozza poraim a repülő,
kripta halott csendje vár,
de örökké él a temető.

Megjegyzés: Szekszárd, 2019. március 27.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: nagyvendel
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 10
Kereső robot: 10
Összes: 60
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · GoldDrag
 · Kavics
 · Kyramoon
 · marisom
 · Nftti
 · PiaNista
 · SunVice
 · taxus_baccata
 · zitaolah


Page generated in 0.1702 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz