Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hajtások

, 133 olvasás, Bánfai Zsolt , 8 hozzászólás

Sors

Kápráztató a csendes napfény:
lengő bársonyfüggöny,
ajándék a világnak –
Isten tenyeréből csorgó áldás
egy éppen hajtani készülő,
aprócska virágnak.

Moccan minden, bizsereg,
könnyű szellő evez a vizeken,
zsibonganak a madarak –
ébred a város, nyújtózik,
és álmosan még arrébb tolja
a járdára ragadt házakat.

Gurul a nap az égen,
éledezik az erdő, nádas,
serken a sűrű berek –
fűszál csillan a réteken,
de bokrok alatt henyélve
napoznak a vérebek.

Kemény a világ,
ám gyilkosként is gyönyörű –
hangosak a botok és fegyverek,
mindenütt hajtók ütik a tájat:
szóljatok az őzeknek,
hogy meneküljenek!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: Bánfai Zsolt
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Destiny


Page generated in 0.0401 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz