Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nézem

, 116 olvasás, Bádogbögre , 12 hozzászólás

Ezek vagyunk

Nézem, amint ujjaid között
az idő homokja pereg,
parányi dombbá nőve lábaid előtt.
Éltél bátran és éltél szorongva,
most mint élet-oldat ráfolyik a dombra,
és hogy kiirtsák a rád tapadó átkot,
sebesre marják ajkad a mormolt miatyánkok.
Csak a tépett lélek szép,
s mert nehezen szakad,
volt vele a sorsodnak dolga.
Majd...
Majd úgy mesélem el, mintha fontos volna.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Bádogbögre
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 21
Jelenlévők:
 · Kavics


Page generated in 0.0373 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz