Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Drakula-hommage

, 123 olvasás, SunVice , 7 hozzászólás

Felnőtteknek

Furcsa szöget ütött
letoppanva szívemszottya
férgeim közé,
hogy költői unalmam
cigarettába sodornám,
oly kátrányos teremtmény.

A gondot hamar gézbe kötözte
hahotáink kéjutazása.
A fogak keretes szerkezete mögött
idegen nyelvet szőttek
lenyelt torokgombócok
és hitetlen cöcögések.

Jellemtelen majdnem-szerelem
fedhetetlen résutakon,
alkohollal csutakolt,
szerves útvonalon.

Gyomrom nedve emészti majd,
vagy súrolja testemé?

Mi ketten marionettként
csüngünk másokon.
Egymáshoz mint
a csüngés tárgyán
nem szólva összelélegzünk
a techno-beat tempójában.

Az éjszakát meghemperegve
alvó vagy őrzött
kóborkutyák, férgek
lakatokat rázva zörgetik feneküket.
Ostobák lettek, hogy a hamis vetületek,
ha nem is túl hosszan, de elragadják,
közös nevezőre hozzák
az éjre szült képleteket.

Akarsz, kivonulsz ostobán,
akár a bálvány,
kinek megálmodtad magad
két összetörés között, árván.

Hogy Drakula-étked nélkül
a napra halj, az estre virulj,
s még többet akarj.
Hogy bájitalok és álmok közt néha
vérvonallal csutakold feléd az utat.
Hogy majd egyszer új nedveket
szürcsölhess másban, magadban.
Másképp marionettek maradunk
elszakadt huzalokkal.

2019. március 22.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Vers
· Írta: SunVice
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 4
Kereső robot: 41
Összes: 63
Jelenlévők:
 · bbbbb
 · Kavics
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.0536 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz