Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szerettelek

, 83 olvasás, zitaolah , 3 hozzászólás

Hiányzol

Az arctalan tömegben.
Odaképzeltelek, nem találtalak.
Párába írtam a neved.
Eltűntél a pernyével.
Tüzed kialudt.
Szürke seb.
Bőröm alá kúszott tekinteted
lassan, a szöveteken át.
Ajkamon még meg sem
száradt utolsó csókunk.
Te vagy az ereimben
áramló oxigén.

Rajtam hagyott ujjlenyomatod
láthatatlan tetoválás.
Te már rég nem vagy itt.
Nyílt sebeimbe botlik az idő,
majd megugrik,
vissza hozzád.

Rajtam a cigarettád füstje.
A borral véredet iszom.
Lüktet agyamban a halántéklebeny,
minden idegsejtem emlékszik rád.
El akarlak felejteni.
Szerettelek...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Vers
· Írta: zitaolah
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 2
Kereső robot: 12
Összes: 28
Jelenlévők:
 · boszorka
 · hazugsagok
 · Öreg


Page generated in 0.0625 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz