Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A tavaszhoz (kicsit másképp)

, 64 olvasás, Ágoston Etelka , 3 hozzászólás

Természet

Fényesre fent karmaiddal
felhasított felhők
mögül lested, vár-e rád,
megérdemel téged?
Felkészült a világ,
láttad, a föld hideg, jeges,
a mindenség a faggyal jegyes,
mégis utánad eped,
csak téged magasztal,
legfőbb vágya
egy affér a tavasszal.
Te visszaszerettél,
de féltékeny lettél,
súlyos bűnbe estél,
öltél.
Szétmarcangoltad, s
úgy nyaldosod ujjaid
hegyéről a döglött telet,
mint ragacsos vattacukrot
a vásott utcagyerek.
S most jársz kelsz a tereken,
mintha mit sem tettél volna,
mintha a természet
csakis rólad szólna.
Neked hódolunk mind,
te nemtelen csábító,
mindent felbolygató,
szépséges széltoló.
Öntelt vagy, gyilkos, hazug,
mégis lábad elé hull
aki él és mozog.
Nekem is elcsavartad már
sokadszor a fejem.
Mondd, hányszor fogod még
eljátszani velem?
Kifacsarod végső erőm, hogy
még inkább vágyjak rád,
te galád, szédítő tavasz.
Csüggök csecseiden,
és iszom minden savad,
mivel mérgezel.
Elhiszem, hogy tényleg létezel.
Nedveidre szomjazom, de nagyon,
hogy hitegess, bolondíts,
azt is hagyom.
Pedig tudom, hogy megcsalsz,
félrelépsz fűvel-fával,
virágot is kapnak tőled,
pedig ők máris flörtölnek a nyárral.
Aki forróbb hévvel jön majd,
akinek te is átadod a helyed,
mikor elszereti tőled a
kacér természetet.
Bár az is csak szalmaláng,
s nem győzheti le az örök telet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Ágoston Etelka
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 18
Jelenlévők:
 · Aevie


Page generated in 0.0363 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz