Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Azután

, 285 olvasás, bArthAKata , 14 hozzászólás

Ezek vagyunk

A hajnal vörösre fagyott tetemén
éles karommal kúszik a reggel fel,
s kakasként, peckesen nyakába ül.
Ág se rezdül. Nem mer…
Ziz’gő levél alatt kuporog a szél
felvágott erekkel.
A pókháló is csak félálomban pendül.
Kottába szőtt, akkordnyi legyekkel,
sok élve temetettel, villamos zötyög.
Fonnyadt keretekből kiásít a magány…
Száradó alsóneműk során szűkölő patyolat
akar Lenni.

Testeszakadt kávéillat fut egy busz után,
az néha könnyítve magán, fel-felböfög.
Tömegember a napot habzsolva nyeli,
köhög vállán a mikronnyi öntudat…
Kaparász’. Kirúg egy-kettőt, míg fullad.

Azután semmi.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 36
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 63
Jelenlévők:
 · Friedrich


Page generated in 0.0312 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz