Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az éj csendje

, 137 olvasás, Szati , 11 hozzászólás

Magány

Az éj fátyla hullik rám
a csendben, szobám
falán üldögélő magány,
behálóz a szürkeség,
simogatja bőröm, mintha
szánná az álmatlan éjszakát.
Lassan vánszorog az idő,
csak az agyam mutatója
halad a végtelennek tűnő
éjben, jó lenne hallani
a madarak dalát,
- ó, csak a reggel jönne már!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: Szati
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 15

Page generated in 0.0353 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz