Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az éj csendje

, 46 olvasás, Szati , 7 hozzászólás

Magány

Az éj fátyla hullik rám
a csendben, szobám
falán üldögélő magány,
behálóz a szürkeség,
simogatja bőröm, mintha
szánná az álmatlan éjszakát.
Lassan vánszorog az idő,
csak az agyam mutatója
halad a végtelennek tűnő
éjben, jó lenne hallani
a madarak dalát,
- ó, csak a reggel jönne már!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: Szati
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 41
Regisztrált: 10
Kereső robot: 13
Összes: 64
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · GoldDrag
 · Kavics
 · Kyramoon
 · marisom
 · Nftti
 · PiaNista
 · SunVice
 · taxus_baccata
 · zitaolah


Page generated in 0.0824 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz