Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyál fojtja

, 114 olvasás, karotinbeta , 9 hozzászólás

Ezek vagyunk

Horkol a tél. Csurog
a padlás összes nyirka.
A gerendán gyékény hurok,
dédapám csupasz talpa,
emlékeimből feldereng.
A reménytelen háborúk sora,
hogy mindenki hazát teremt,
s a lemez nem jár le soha.

A mi volt, a mi lett volna ha...
A csapdába fulladt pók,
ki nem sejti, hogy ostoba.
A szekrényben bontott altatók,

kannásbor bűzlik az ágy alatt.
A kályha üres. Nagyon fázom.
Iszom, hadd legyek józanabb,
majd elégetem a kabátom. -

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: karotinbeta
· Jóváhagyta: marisom


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 19
Jelenlévők:
 · Aevie


Page generated in 0.0413 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz