Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fényéhség

, 82 olvasás, legna , 8 hozzászólás

Abszurd

Hideg hömpölyög a párnán;
vetetlen paplan-alom alá
álmaim hétrét hajtogatom.
Mellé dőlök, mint krumplik
halott halma, laza zsákkal:
aszottan, keléssel, rohadt csírákkal.
E télitáj-magányban mardos
hozzám láncolt angyalom
keserű csókú vacogása.


2019. március 16.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: legna
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 25

Page generated in 0.0411 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz