Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A karmester

, 204 olvasás, Tollas , 3 hozzászólás

Ezerszín



Zenét külön nem tanultam,
megéreztem a ritmusban,
számomra zene azóta van.
Hallgattam a kisdobot:
abból is a zene hangzott.
A kórusban énekeltem:
vezényelt a karmester,
összehangolt hangszert,
szólót, és akik még vártak.
Figyelmesen készültek
a hangszerek, a király
a prim hegedű, zongora
a királynő, ha egyszerre
szólalnak meg: külön hálát
fejez ki a sok néző.
Ne hagyjunk el koncertet:
azokon én ott vagyok,
és az úri zongorának
barna hangját hallgatom.
Búsan sír fel a hegedű,
ahogyan már hallották,
de ők tovább versengtek:
ki az, aki mindaddig,
jó zenével többször
szólalhatott meg?
Sorakoztak a szereplők
nagy csendben, a zenekar
készen volt, a karmester
kávét ivott: jobban
tudjon figyelni!
Kezdődődött az előadás,
akkor jobban figyeltem,
mert az első akkordok
már jelezték, mire
vállalkozott a karmester.
Magunkban hordjuk a
zenét, szépíti az életünk,
és ha van rá néhány percünk,
akkor csak énekeljünk!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: aron


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 296
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 320
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.3106 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz