Navigáció


RSS: összes ·




Prózavers: Jégkorszak

, 72 olvasás, Géptelen , 7 hozzászólás

Sors



Szemével ingát követő alany egy szánalmas állítmányhoz. Goromba szívemet zargatja. Goromba szívem durva sziklák hegyén dobog erdei házban elzárkózva. Szememmel ingát követő szemet követek a csendesen lélegző szobában. Üres nyomtatópapírok csendje ez: sokan vagyunk így. Kulcs kotor, majd kilincs zörren, végül bezúdul az idegen. Kabátja a tél, homlokán az olvadás csak esedékes: a tavasz még messze van. Az inga azonban nem áll meg, nem tér ki pályájából. Habár a tulajdonosa immáron halott, az inga még holnap is tétlenül bolyong az üres lap fölött megmerevedett ujjai makacs fogásában. Kérded most, a szemekkel mi történt? Nem tudom: ezek a tieid.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Prózavers
· Írta: Géptelen
· Jóváhagyta: Aevie

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 18

Page generated in 0.0388 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz